Menu

A Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány a 2015/2016-os akadémiai évre mesterszakos és PhD szintű, közgazdasági és pénzügyi, illetve az ezekhez kapcsolódó interdiszciplináris témájú tananyag-fejlesztési programot hirdetett, melyet intézményünk is elnyert. A tananyagfejlesztés eredményeként egyszemeszteres speciális kollokvium keletkezett nyomtatott jegyzettel, amely a Jövőegyetem könyvek sorozatban került kiadásra.

A kötet a képre kattintva díjmentesen letölthető az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus könyvtárából.


book


.

A Pallas Athéné Domus Animae Alapítványt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapította a Társadalmi Felelősségvállalás Program jegyében és egyben részét képezi a Közgondolkodási Programnak, melynek kiemelt célja a társadalomtudományok (főként a közgazdaságtan, pénzügyek és azok peremtudományai) területén tanulók támogatása alapítványi keretek között létrehozandó angol nyelvű PHD iskolának.

Az aktuális tanévben megvalósuló tananyag-fejlesztési projekt célja, hogy a mikro-kis- és középméretű vállalkozások (közkeletű rövidítéssel KKV-k) integrációjában rejlő – gazdaságtörténetileg teljességgel igazolható – előnyökkel, sikeres nemzetközi példákkal, az EU vonatkozó szabályozási környezetével megismertesse a jövő menedzsereit és vállalkozóit. A tananyagfejlesztés révén létrejövő Szövetkezeti modell: innováció, kooperáció, erőforrás-menedzsment c. felsőoktatási jegyzet képezi az alapját a Korszerű szövetkezeti ismeretek c. speciális kollokvium tananyagának. A skandináv, benelux, mediterrán párhuzamok levonása elsődleges fókuszát képezi a tananyagfejlesztésnek.

Az együttműködési készség (szociálpszichológiai szakkifejezéssel spontán társas készség) a latin rítusú keresztény civilizáció országaiban jutott a legmagasabb fokra a gazdaságtörténet tudományosan ismert évszázadai alatt. (Talán még a konfuciánus társadalmak kooperációs készsége és munkaerkölcse hasonlítható leginkább e mentalitáshoz). Az északi félteke fejlődési centrum országainak társadalmaiban a 18. században (Hollandia és Anglia kereskedelmi és termelési centrumaiban) természetes humán igénnyé vált a termelési, kereskedelmi és fogyasztási kooperáció.

A KKV-szféra versenyképességét elősegítő és a szociális kohézió megvalósulását a 21. században keretei között is eredményesen szolgáló szövetkezeti modell a kevés sikeres modernizációs példa mindegyikét meghatározta a kapitalizmus évszázadaiban. Habár komoly eltérések figyelhetőek meg a szövetkezeti hálózatok kiépítésének mikéntjében – az állami eszközökkel felülről szervezett és az alulról kulturális készségek alapján kialakuló modell különbségei vitathatatlanok – a végeredményként megjelenő kisvállalkozói integráció mindenhol csaknem teljesen azonos funkciókat látott el. Nem túlzás, ha kijelentjük: a félperiférikus országok egyikében se mehetett végbe széles társadalmi alapokon álló középosztályosodás, sikeres felzárkózás a kapitalista centrum régióhoz a szövetkezetiség valamely válfajának elterjedése, illetve elterjesztése nélkül. A sikeres modernizációs modellek gazdaságtörténete kéz a kézben jár a szövetkezeti szféra kialakulásának és elterjedésének folyamatával: egyik se valósulhatott volna meg a másik nélkül.

A szövetkezeti szféra két emberöltő alatt képes volt pótolni két évszázados tőke-képződési, kapacitásbeli, hatékonysági hátrányokat a közép-európai és észak-európai félperiférián. A külső tőkebevonás hegemóniájára épülő szigetszerű fejlődést megvalósító modernizációs minta automatikusan termeli ki a társadalmi többség szegregálódását, az állam, kisvállalkozások és a középosztály nagy részének eladósodását, a termelői szféra atomizációját, majd abból fakadó tőkehiányát, piacvesztését, versenyképtelenségét. A szövetkezeti hitelezési rendszer a körbetartozás, az adósságspirál elkerülése révén, a beruházások centralizációja útján olyan életképes feldolgozóipari kapacitásokat tud kiépíteni, ami nemzedékekre biztosítja egy-egy társadalom középosztályi életfeltételeit, a magasabb aktivitási rátát, az exportképes KKV-hálózatok meglétét.