2016-ban hetedik alkalommal került megrendezésre a Kárpát-medence felsőoktatási intézményeit és tudományos műhelyeit felvonultató interdiszciplináris tudóskonferencia, melyen a John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ a
Magyarság és migráció
című szekciót vezette.
A konferencia védnökei
Prof. Dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke
Pánczél Károly, Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottság elnöke
Prof. Dr. Réger Mihály, az Óbudai Egyetem tudományos rektorhelyettese
Szász Jenő, Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke
Ducsai-Oláh Zsanett , Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója
Szervező bizottság
Dr. Tuzson Tibor – Óbudai Egyetem
Borbély Endre – Óbudai Egyetem, Kandó Kálmán Nyári Egyetem
Dr. Botos Katalin – Szegedi Tudomány Egyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Dr. Csath Magdolna – Szent István Egyetem
Dr. Gáti József – Óbudai Egyetem
Dr. Holik Ildikó – Óbudai Egyetem
Dr. Imecs Mária – Kolozsvári Műszaki Egyetem, Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem
Dr. Kőrösi Mária – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Major Ákos – AlfaNet Webinformatikai Csoport
Dr. Maros Dóra – Óbudai Egyetem
Marosné Kuna Zsuzsanna – Szent István Egyetem
Némethy Krisztina – Óbudai Egyetem
Dr. Ozsváth Judit – Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Dr. Pletl Rita – Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
Dr. Preitl István – Politehnica Műszaki Egyetem
Dr. Rajnai Zoltán – Óbudai Egyetem
Dr. Somai László József – Romániai Magyar Közgazdász Társaság
Dr. Váralljai-Csocsány Jenő – Oxford University, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, MTA: IX. Gazd.- és Jogtud. Oszt.
Dr. Vajda István – Óbudai Egyetem
Dr. Varga János – Óbudai Egyetem
A John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ szekcióelőadásai
A BBC News 2015 áprilisában közreadott tudósítása egy új fogalmat dobott a köztudatba, ami mára a napi hírekben is meghatározóvá vált “európai migránsválság” , mikor öt, migránsokkal teli hajó süllyedt el, ezzel több mint 1200 ember halálát okozva. A sajtóban és a politikában nagyon változatos módon használják ezt a szóösszetételt. Az európai migrációs válság v. európai menekültválság alatt általában olyan vándorlásról beszélnek, amely a különböző fegyveres konfliktusok, a politikai és vallási üldöztetés és az ezekből következő gazdasági ellehetetlenülés miatt menekülők vándorlása következtében alakult ki. A kép azonban messze nem pontos így, hiszen tapasztalható, hogy számos olyan országból is útra kelnek, ahol katonai értelemben nyugalom van, ezért okkal beszélnek sokszor gazdasági bevándorlókról is. Különböző biztonságpolitikai szakértők pedig felhívják a figyelmet arra, hogy a menekültváltság mögött szervezőerő is áll, amely ártó szándékú behatolást és megszállást kíván végrehajtani Európában. A válságot illetően markáns különbségek mutatkoznak a brüsszeli adminisztráció, Berlin, valamint a V4-ek között, és e nemzetközi politikai vitában tekintélyes hangsúlyt képvisel a magyar miniszterelnök is. A Merkel-féle Willkommenskultur kudarca azonban egyre több jelben megmutatkozik Németországban. Az Orbán-féle nézet, amely ragaszkodik ahhoz, hogy megőrizze a nemzeti identitást, a jogot ahhoz, hogy „kivel akarunk együtt élni”, és a szuverenitást a brüsszeli „erőszakos beszéddel” kapcsolatban, népszerű nemcsak Magyarországon, de szerte Európában. A szlovák miniszterelnök, Fico ezen a ponton teljesen egyetért és támogatólag áll a magyar kormány mellé. Orbán Viktor 2016. február 24-én az Országházban jelentette be, hogy a kormány saját népszavazást kezdeményez a kötelező betelepedési kvótáról. E történelmi-politikai szituációban, a 21. századi népvándorlás kezdetén újra föl lehet és kell tenni a magyarság önértelmezésének a kérdését. Továbbá szükséges megvizsgálni azt, hogy Magyarországot milyen reális veszélyek fenyegetik, és melyek azok a tényezők, amelyek potenciális lehetőségként jelentkeznek. E kérdésekről alkotott felfogásunk átfogóan érinti a magyarságnak, a Kárpát-medence valamennyi népének és nemzetének a jövőjét, szoros és átvitt értelemben vett versenyképességét. A „Magyarság és migráció” című szekció ennek a problémának kívánja megvizsgálni fontos aspektusait történeti, politikai, gazdasági, vallási, szociológiai vonatkozásban.
Tematika
Prof. Matus János
Az erőszak alkalmazása és az emberi jogok az iszlám nemzetközi jogban
A március 22-i brüsszeli terrorista merényletsorozat okaira számos magyarázat látott napvilágot. Az eddigiek során viszonylag kevés figyelem irányult a tragédia mélyebb okainak feltárására. Ennek egyik oka, hogy a politikusok és az elemzők többsége óvakodik bármiféle kapcsolatra utalni az iszlám vallás és a terrorizmus között. Azonban ennek a kapcsolatnak a létezésére négy pakisztáni iszlám tudós már egy 2006-ban publikált tanulmánykötetben rámutatott, amely a Bihácsi Egyetem gondozásában jelet meg. A tanulmányok a Sharia részét képező Siyar tézisei szellemében elemezték a muszlim és a nem-muszlim közösségek közötti kapcsolatokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Koránból a békés kapcsolatokra való utalás /béke versek/ és a háborúra irányuló kötelezettség /kard versek/ egyaránt kiolvashatók. Az iszlám tudósok megosztottak abban a tekintetben, hogy a jelenlegi időszakban melyik hagyomány az irányadó. A többség úgy véli, hogy a muszlimoknak csak akkor kell háborúzni, ha agresszió éri őket. Ezért a háborúra való utalások /Korán 9. fejezet, 5. vers/ csak egy korábbi időszakra vonatkoztak. Az iszlám tudósok egy kisebb csoportja viszont úgy véli, a „hitetlenség” is ok a háborúra. Szerintük a jihad célja a „hitetlenek alávetése” és a „hitetlenség felszámolása.
Az eddigiekben nem vizsgált fontos probléma, hogy a „kard versek” szellemét valló iszlám tudósoknak és vallási vezetőknek van-e szerepe számos fiatal muszlim férfi és nő radikalizációjában?
Prof. Kertész-Bakos Ferenc
Bevándorlási krízishelyzetek elemzése
A civilizációk történelmét tanulmányozva láthatjuk, hogy a civilizációk mindig törekedtek a dominanciára, és azt is láthatjuk, hogy az eltérő kultúrákkal való találkozások mindig jelentős hatást fejtettek ki az egyes civilizációkra, és a civilizációs gyökerek annak megfelelően módosultak, hogy ez a kultúratalálkozás a civilizációk közeledését hozták, vagy pedig az egymástól való távolodásukat, ami leginkább fegyveres konfliktusokban fejeződött ki.
A mai népvándorlások is alapjaiban változtatják meg a különböző civilizációk jövőjét. A minket érintő kérdés, hogy megmarad-e a nyugati civilizáció dominanciája ebben a népesedési és bevándorlási tendenciában, nemhogy a más civilizációk, de saját területünkön, Európán belül? Konkrétan: tud-e egymás mellett élni Európában a lakosságszámot eluraló muszlim közösség a keresztény gyökereken nevelkedett őslakosokkal, vagy sem? Elnyomja-e egyik a másikat, vagy sem? Vajon a mindkét félnél megtalálható, egymásnak okozott történelmi sebek engednek-e egy mellérendelt viszonyrendszert?
Jóllehet a bevándorolt muszlimok csak kis közössége nevezhető vallási és politikai értelemben radikálisnak, de az iszlám politikai és vallási vezetők a bevándoroltak generációit az asszimilálódás ellen szólítják fel, vagyis nemzeti és vallási identitásuk feltétlen őrzésére. A kérdés az, hogy Európa válik a közeljövőben mohamedánná, vagy az ittlévő iszlám válik európaivá? A terrorcselekményektől függetlenül is jó látható, hogy a bevándorlók kulturális és vallási hagyományaihoz való erős kötődése igencsak megterheli a befogadó közösséget, vagyis a keresztény alapokon nevelkedett európai civilizációt. Látható, hogy a két kultúra testközeli szembenállásához vezetett a nyugati demokráciák szabadságjogaival élő és kiteljesedő bevándorlási kultúra, ugyanis a bevándorlók az új élettérben, itt Európában pont a demokratizmust kihasználva őrzik eredeti identitásukat, mellyel így a helyi értékekkel és a helyi jogrendszerrel kerültek szembe, sőt ma már nemegyszer a betelepülők kérdőjelezik meg a befogadó társadalmak értékrendjét és szokásait.
Az előadásban Európa elmúlt évszázadainak bevándorlási krízishelyzeteit vonjuk összehasonlító vizsgálat tárgyává.
Dr. Zsebők Csaba
A nemzetállami eszme története Közép- és Délkelet-Európában
Két évszázada a Balkánon és Közép-Európában a nacionalizmusok és a nemzetállami törekvések képviselői különböző formában küzdenek a nemzetek feletti birodalmakkal. A balkáni és a közép-európai népek – köztük a magyarok – modern kori nemzettudatának közös vonásaként lehetett megragadni általában a nemzetállam idealizálását, az állandó fenyegetettség érzését, a birodalomellenességet, továbbá az európai értékrend valódi védőjének a képét, valamint a hídszerepet a „Kelet” és a „Nyugat” között. Nincsen ez másképpen napjainkban sem, hiszen a éldátlanul súlyos migránskérdés egyértelművé tette az Európai Unió válságát. Így a nemzetállami törekvések újfent megerősödtek a kontinensen, leginkább Közép-Európában és a Balkánon.
A visegrádi országok szövetsége különösen fontos a migránsválság közepette. Ugyanakkor lényeges kérdés, hogy ilyen körülmények között a határon túli magyar nemzetrészekért is felelős budapesti kormány miképpen viszonyuljon például az egyébként szövetséges Pozsonyhoz, illetve a szlovák nemzetállami törekvésekhez. Ám ez csak egy példa a rendkívül bonyolult európai és térségbéli viszonyrendszert nézve.
Dr. Szabó Imre
A kulturális emlékezet fogalma
Az előadás célja a kulturális emlékezet fogalmának meghatározása, jelentőségének bemutatása. Ezzel párhuzamosan a kulturális emlékezetet a történetírással is igyekszik összehasonlítani, s ezáltal a történetírás néhány fontos megkülönböztető vonását is bemutatni. Az egyik fontos különbség a kulturális emlékezet és a történetírás között az, hogy az előbbinek a közösség folytonosságának és azonosságtudatának a megőrzésében van szerepe, s ennek folytán a hasonlóságokat tartja szem előtt a régmúlt és a jelen között, az utóbbi viszont a változásokat érzékeli, s így elsősorban a múlt és a jelen közötti különbségeket tudja megjeleníteni. A másik fontos különbség pedig az, hogy míg a kulturális emlékezet átadása elsősorban a szóbeli kommunikációra épül, addig a történetírás, ahogy a neve is mutatja, az írásbelire.
A kulturális emlékezet fogalmának bemutatásában elsősorban Jan Assmann kutatásaira támaszkodunk. A kulturális emlékezet jelentőségét Assmann alábbi két állításával támasztjuk alá: (i) “etnikumok hanyatlását nem fizikai sorvadás, hanem kollektív és kulturális felejtés idézi elő”; (ii) „az etnikai identitás folytonossá tételének kiemelkedően a leghatékonyabb eszköze a vallás.” Az előbbi tétel az etnikai identitás és az anyanyelv viszonyában is érvényes, mivel a kulturális emlékezet hordozója jelentős részben az anyanyelv.
Noha Assmann állításait elsősorban az ókori egyiptomi és zsidó nép történetének példáival támasztja alá, de azok a modern korban is érvényesek, magyar szempontból pedig nem csak ma, de mindig is különösen fontosak voltak. A kulturális emlékezet és a nemzeti identitás fenntartása között kölcsönhatás van. Nem csak a nemzeti identitás fennmaradásának a feltétele a kulturális emlékezet megőrzése, hanem a kulturális emlékezet fennmaradásának is feltétele a nemzeti identitás megőrzése.
Fülep Dániel
Az iszlám és a kereszténység inkompatibilitása
2014. december 3-4-én nagyszabású konferenciát rendeztek a kairói az Al-Azhar Egyetemen. Az iszlám világban egyedülálló jelentőségű, történelmi jelentőségű szimpózium, amelynek létrejöttét az Iszlám Állammal kapcsolatos állásfoglalás sürgető volta motiválta, elítélte a terrorizmust és a szélsőségeket. Százhúsz országból mintegy hétszázan vettek részt a szunnita iszlám legfőbb oktatási központjában tartott konferencián, amelynek zárónyilatkozata az emberiség elleni bűntettnek minősítette az iszlám szélsőségességet. A vallás nevében elkövetett erőszakot még nem ítélték el ilyen magas rangú muszlim fórumon.
De a dokumentum nem tér ki arra, hogy a keresztényekre vonatkozóan mit jelent a káfir és a musrik kifejezés. Nincsen utalás arra, hogy az iszlám hogyan viszonyul a katolikus hit legszentebb titkához, a Szentháromság tanához, ami – politeizmusnak bélyegezve – hagyományosan a legnagyobb gyalázat a muszlimok szemében. A nyilatkozat nem foglalkozik azzal, hogy kinek van joga szöveget értelmezni az iszlámban. Mi az elvi és a gyakorlati akadálya annak, hogy a korán ájáit, vagy a szunnát bárki a maga elképzelései szerint értelmezze? Milyen alapon, milyen tekintély alapján lehet azt mondani, hogy amit a fundamentalisták csinálnak, az nem az „igazi” iszlám?
Elméletileg meg tudjuk különböztetni a vallási iszlámot a politikai iszlámtól – de a valóságban hol húzódik a határ a kettő között, és különválasztható-e a kettő? Ki tudja rendre utasítani, féken tartani a „hamis iszlámot”? Ki tekinthető hiteles írásmagyarázónak? A 2014. decemberében megtartott kairói konferencia után, ami bizonyítja, hogy a világ muszlim vezetői sem képesek választ adni ezekre a kérdésekre, továbbá 1400 év történelmi tapasztalatával együtt, napjaink multikulturalista és integrációs kísérleteinek sikertelenségét látva az EU és a tagállamok szintjén egyaránt, jogos a félelem a kontrollálatlan iszlám beáramlás demográfiai, biztonsági, kulturális, vallási hatásaitól. Ezen aggodalmak azonban sokkal mélyebb, a kereszténységet dogmatikus szinten érintő kérdéseket is felvetnek: teológiai összehasonlításban vajon milyen lényeges hasonlóságot és különbözőséget találunk az iszlám és a kereszténység között? Valóban megállja-e a helyét a monotizmusra hivatkozva együtt emlegetni Allah és a Szentháromság hitét? A doktrinális és világnézeti eltéréseket látva megalapozott marad-e az iszlám-keresztény „megbékélés” gondolata, vagy inkább utópisztikus, hamis remény összeegyeztethetőségről beszélni? Az előadás többek között ezen kérdésekre vonatkozóan fogalmaz meg szempontokat és lehetséges válaszokat, és mutatja be az inarnatio-hoz való viszony döntő jelentőségét. Allah vagy Szentháromság, Korán vagy Oltáriszentség?